Túl a 100 látogatón!
Köszönöm!:))
Reggel mikor felkeltem elhatároztam, hogy egy kicsit jobban megismerkedek Los Angeles-sel. Amint kitápászkodtam az ágyból felöltöztem és sminkeltem. Majd felkaptam az éjjeli szekrényemen heverő fényképezőgépet és rohantam is el otthonról.
Az utcán ahogy körbenéztem mindenhol pálmafák, hatalmas villák hevertek. Tetszett ez a látvány sokkal jobb volt, mint az előző otthonom Little Rock-ban. L.A.-ben mindig süt a nap, soha nincsen rossz idő. Ez nekem jó, mert világ életemben fázós voltam. Igazából nem is volt kérdéses, hogy miért vittem magammal a fényképezőt. Találkozni akartam pár igazi hírességgel nem olyanokkal, mint én vagyok. Csak sétáltam az utcákon, de sehol egy ismert arc. Így hát feladtam a keresgélést és beültem egy kávézóba meginni egy kis narancs levet. Elmélyedtem gondolataimban. Már csak 1 hét volt a suli kezdésig vajon, hogy fognak velem foglalkozni ha megtudják ki is vagyok? Kiközösítenek vagy ne talán tán még körül is ugrálnak. Ez egyenlőre kérdéses maradt számomra. Elbambulhattam, mert csak annyira emlékszem, hogy Dylan odajött hozzám.
-Szia Tay. Milyen volt az első éjszakád velem szemben?- kérdezte. Az ego beszélt belőle ahelyett, hogy azt kérdezte volna, hogy 'Milyen itt L.A.-ben?' rögtön feltette a kérdést, hogy milyen a szomszédságában élni.
-Oh szia. Egész jó volt.- válaszoltam neki. Majd a tekintete a kezemben lévő fényképezőgépre tévedt. Rögtön leesett neki, hogy miért szorongatom bekapcsolt állapotban a kezemben.
-Erre nem fogsz találkozni semmilyen sztárral, de biztos forrásból tudom, hogy pár utcával lejjebb most forgatják a V, mint Viktória című sorozat új évadát és ma le lehet menni látogatni. Ha gondolod elmehetnénk mi ketten.- mi az, hogy 'mi ketten' te jó ég! Randira hívott, hogy is tudnék én nemet mondani egy ilyen srácnak, mint Dylan.
-Igen az jó lenne.- mondtam és azon nyomban kisétáltunk a kávézóból.
Míg leértünk a forgatás helyszínére benéztünk pár kirakatba a tenger mentén. Vettem magamnak egy napszemüveget Dylan pénzéből és ő pedig egy férfi nyakláncot az én pénzemből. Úgy véltük így kvittek vagyunk. Az egyébként 10 perces utat 1 óra alatt tettük meg.
Odaérve a forgatásra minden kamera forgott. Láttam ahogy Elizabeth Gillies Victoria Justica-szal veszekedik. Mindenkinek csendben kellett maradnia, de ez nekünk valahogy egyáltalán nem sikerült. Ahányszor Avan Jogia megszólalt volna én felsikította Dylan pedig csak röhögött rajtam. Ezt 2 óra elteltével a producerek is megelégelték, mert nem volt egy olyan jelenet ahol nem lettek volna háttér zajok. Ennek következtében ki is dobtak minket. Szép vendég látás mit ne mondjak. Nem hibáztatom magam legalább lett pár képem a szereplőkről.
-Ez kész. Eddig akárhányszor voltam nyílt forgatáson még sohasem dobtak ki, de aztán itt vagy te. Csúcs volt.- szólalt meg Dylan miközben haza felé sétáltunk. Tükröződött az arcáról, hogy ez őt egyáltalán nem zavarja, sőt még menőnek is tartotta. Az őszintét megvallva én már kevésbé. Soha többé nem mehettek még csak a V, mint Viktória forgatásának a közelébe sem. Ezt elintéztem. Király.
-Avan Jogia a hibás. Túl helyes.- védtem meg magam több kevesebb sikerrel, mert Dylan csak elnevette magát.
Az utcánkba érve az még mindig este felé is teljesen kihalt volt. Nem járkált ott még egy eltévedt lélek sem. Az ajtónk előtt megállva ki akartam azt nyitni, de Dylan megfogta a kezem és magához fordított ajkait az enyémekre nyomta és elcsattant egy csók. Majd elköszöntünk egymástól és átléptem küszöbünket. Vad mosoly ülhetett az arcomon, mert anyukám rögtön kiszúrta.
-Mi történt Taylor? Már régen láttalak ilyen boldognak.- kíváncsiskodott anyukám, de én csak meghúztam a vállam azzal jelezve, hogy semmi említésre méltó és felballagtam a szobámba. Leülve az ágyra átgondoltam az egészet, ami aznap történt, de egyetlen egy gondolat fogott meg igazán: a csók. Még sohasem smároltam első randin, de ezt is el kell kezdeni. Még nem voltunk együtt, de akkori állás szerint csak napok kérdése volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése